Az előzőekhez most jöjjön még néhány jó tanács, hogy a siklás igazi boldogság lehessen:

• A sízés egy nagyon erős sport, ami az állóképesség növelést illeti, gyakorlatilag teljesen leszívja az embert. Ennek enyhítésére erősen javasolt egy kis előedzettség megteremtése. A jó immunrendszer sem elhanyagolható, mert, ha nem készítjük fel kellően magunkat a hosszas kint létre, akkor nagyon gyorsan megfázhatunk. Ami az - edzettség hiányából adódó – malőröket illeti, előfordulhat hirtelen fáradtságérzés, melynek „egy semmiből felbukkanó” fával való találkozás lehet a következménye. 

Edzéshez nagyon jó ötlet lehet a biciklizés, úszás vagy épp intenzív séta, mellyel sokat tehetünk állóképességünk növelése érdekében. 

• Meg kell tanulnunk a saját önkontrollunkat, technikánkat, hogy mozgósítani tudjuk erőforrásainkat. Ha nincs önfegyelmünk, megfelelő higgadtságunk, akkor – a rossz beidegződések miatt – veszélyes játékká válhat a sízés, és ezt nem szabad félvállról venni! Alapszabály kell, hogy legyen mindannyiunk számára.

Az oktató feladata

Nem túl okos dolog csodát várni oktatónktól, és ami még fontosabb, nem lehet az ő vállára tenni a felelősséget egy esetleges balesetért! Az ő feladata az, hogy javasolja a gyakorlatokat, melyek segítenek bennünket a megfelelő mozgás megtanulásában. Ezen kívül, hogy óva intse tanítványait olyan „mutatványoktól”, melyek hátráltathatják mozgástanulását, vagy épp alkalmazva azokat, balesethez vezethetnek.

Ami ezen túlmegy, azt már nekünk kell – saját magunktól – megérezni, és begyakorolni. Ez azonban csak akkor lesz hatékony és biztonságos, ha pillanatnyi tudatszintünkhöz igazítjuk a gyakorlatokat és a körülményeket is!

Fontos a szorgalmas, ambiciózus magatartás! A technikai alaptudás a legfontosabb dolog és nem a száguldás, hiszen így a tanulási idő is sokadára redukálható. Önfegyelemmel, legalább két, de inkább három hét gyakorlással már kitűnő eredmények érhetők el. A térd tartása, annak billentése, a kezek megfelelően tartása nagymértékben kihatnak a fejlődésre. Az alapozás a lelke ennek a sportnak és ha valamelyik mozgáselem nincs a helyén, ott kezdődik a baj.  Az alaptechnikák megfelelő elsajátítása nélküli száguldozás következményei beláthatatlanok, és – sajnos – erre napjainkban is számos példa szolgál bizonyítékként.

A sí egy csodás sport, életre szóló élményekkel és érzésekkel. Nem csak veszélyei vannak, ha okosan és óvatosan űzzük! Vigyázzunk magunkra, és egymásra, mert az esések - nagy többségben - nem túl viccesek! Ebben a sportban ne adjunk helyet magamutogatásnak, vagy vélt tudásnak!